1. fejezet - Ismeretlen
Ezüst 2007.08.07. 20:20
- Na találtál valamit?
- Nem.
- Sehol semmi?
- Sehol semmi.
- A Neten sincs?
- Ott sincs.
- Anya kérdezi, hogy kérsz-e valamit enni?
- Kösz nem Lana.
- Biztos?
- Csak egy pohár vizet kérek.
- Oké mindjárt hozom.
Miután visszatértek a versenyről, Bob elkezdett keresni a gépén a titokzatos szuperhős után. De még a legtitkosabb aktái között és az interneten sem talált semmit.
- Lana mondta, hogy kérsz egy kis vizet.
- Igen, köszi Helen.
- Még mindig semmi?
- Semmi.
- Sehol?
- Sehol.
- Megnézted mára a...
- Minden egyes papíromat átnéztem, a legjelentéktelenebbeket is. Végig pásztáztam az egész internetet, de semmi.
- Folytatod?
- Még egy kicsit, aztán lefekszem.
- Nem eszel semmit?
- Nem vagyok éhes.
- Mióta megjöttünk nem ettél semmit. Valami baj van?
- Nem, csak...
- Csak mi?
- Kicsit ideges vagyok.
- Miért?
- Mert talán ez egy esély.
- Mire?
- Hogy valamelyikük életben maradt?
- Közülünk?
- Igen, közülünk.
- Bob nem a te hibád, hogy...
- Tudom, de lehet, hogy rajtunk és Fridzsin kívül vaki életben maradt...
- Szerintem ez inkább egy új hős.
Lana lépett be a szobába.
- Nem kellene már aludnod?- kérdezte Helen.
- Nem vagyok álmos. És különben is, Will úgy horkol, hogy nem tudom lehunyni a szemem.
- Szóval szerinted ez egy Új Szuperhős?- kérdezte Bob.
- Igen pontosan. Meg szerintem túl fiatalosan nézett ki ahhoz, hogy valamelyik régi hős legyen.
- Akkor mégis ki lehet?
- E.
- E?
- Egy "E" betű volt a mellkasán és...
- És ezt csak most mondod?- azzal apja beírt egy új szöveget a keresőbe. Kis idő múlva meg is találta amit keresett.
- Tessék! Itt van.
Egy pár hónappal ezelőtti újság, a New York-i Daily Bugle címoldala vibrált a képernyőn. A cikk tetején ez a Cím állt:
"Titokzatos hős vagy reklámfogás?"
A cikkhez egy igen rossz minőségű kép tartozott, amin egy fekete, elmosódott alak volt látható.
A napokban bejelentést kaptunk arról, hogy egy titokzatos alak "lengett" végig New York utcái fölött. Azonban az emberek többsége, nem hiszi, hogy különösebb jelentősége lenne. "Szerintem ez csak egy reklámfogás az "Ezt vedd meg" játékboltnak." nyilatkozta az egyik szemtanú. El is mentünk a játékbolt igazgatójához. "Semmi sem utal arra, hogy ennek az izének köze lenne a mi bolthálózatunkhoz. Szerintem inkább invázióval van dolgunk." Nos invázió vagy sem a titokzatos egyénről csak azt tudjuk a szemtanúktól, hogy ruhája zöld színű, ezüst színű maszkot viselt és egy "E" betű volt a mellkasára varrva. A rendőrség szerint.....................Folytatás a 2. oldalon
- Nos....Kezdetnek nem rossz. - hagyta rá Helen. - De most már tényleg le kéne feküdni. Lana nektek pedig ha jól tudom az új osztálytársatok holnap érkezik.
- Jaj anya, attól még nem kell...
- ...nem kell időben megérkezni az iskolába? Dehogy nem! Menj szépen aludni! Bob!- azzal férjéhez fordult. - Mentsd el és aztán feküdjünk le! Már fél tíz is elmúlt.
- Oké. Jó éjt Lana!
Bob kikapcsolta gépét és elmentek lefeküdni. De egyikőjük sem sejtette, hogy valaki az utca túloldaláról az ő házukat kémleli. Nem lehetett tisztán látni, ki az, mert az utcai lámpa, ami mögött állt, ki volt égve. Csak a hold gyenge derengése világította meg. A visszatükröződő fény egy "E" betűt rajzolt ki a mellkasán.
Folytatjuk...
Másolni Tilos!
|