- LANA! LANA! ÉBREDJ!
- Mi az anya?- kérdezte kicsit álmosan Lana.
- ELALUDTUNK!- kiabálta idegesen az anyja. - ÖT PERCED VAN, HOGY ELÉRJ AZ ISKOLÁBA!
- MI?!
2 perc múlva már szaladtak is le a lépcsőn.
- Apád Willt már elvitte kocsival az iskolába. Tessék. - egy papírzacskót nyomott lánya kezébe. - A tízóraid. Gyorsan elviszlek kocsival. Furit már beültettem.
Villámgyorsan beszálltak a kocsiba és már mentek is az iskola felé, így nem láthatták a titokzatos, köpenyes alakot a szemközti sikátorban.

***

- Nem késhetek el! Nem késhetek el!
Lana már az iskola folyosóján futott. Rápillantott órájára. 8:03 volt.
- A fenébe! Elkéstem, elkéstem, elkéstem!
Végre megérkezett osztálya ajtaja elé. Bekopogott.
- Igen, szabad! - hallatszott a tanár hangja.
Lana benyitott. Az osztály a megszokott képét mutatta. Mindenki a helyén ült, a térképek és a földgömbök a szekrény tetején pihentek, az ablakokon pedig beszűrődött a reggeli nap fénye.
- Elnézést a késésért tanárnő.
- Semmi baj Lana. Anyukád már értesített, hogy késel. Foglalj helyet!
Már indult, hogy elfoglalja megérdemelt helyét az osztályban, amikor észrevette, hogy az nem üres. Egy fiú ült benne. Nem ismerte. Székén hintázva földrajzkönyvét lapozgatta, amikor észrevette a beálló csendet. Körbenézett és meglátta Lanát. Az osztály hangos nevetésben tört ki, amikor új társuk egyensúlyát vesztve hátra esett és bevágta fejét a mögötte lévő padba.
- Ez nem vicces gyerekek! Jól vagy fiam?
- Nagyjából. – felelte a fiú, azzal fejét vakargatva feltápászkodott és leült.
- Amint látod… - folytatta a tanárnő Lanához fordulva - …ő az új osztálytársatok. Remélem nem baj, hogy melléd ült le, de.... az osztály többi részén nem volt hely.
Ezt egy kicsit szemrehányóan mondta, mivel majdnem minden asztalnál volt még hely.
- Ó semmi baj. - mondta Lana. Örült neki, hogy ennyivel megúszta a késést. Míg leült a tanárnő folytatta az órát.
- No tehát: látható, hogy a hegyek közötti völgyekben...
- Szép kis esés. - súgta új szomszédjának.
- Tessék?
- Amit az előbb produkáltál.
- Ja! Hááát.... igen. Néha előfordul az ilyesmi.
- Bocs ha megijesztettelek.
- Semmi baj. Az én hibám. Nem kellett volna hintáznom. Egyébként a nevem Adam. Adam Flower.
- Ilana Parr.
Kezet fogtak.
- Honnan jöttél?
- New York-ból.
- Mikor költöztél ide?
- Pár napja. Itt lakom nem messze az iskolától. És ti?
- Mi...
-...de talán Ms. Parr vagy Mr. Flower tudják rá a választ.
- Őőőőő....hát...
- A Kilimandzsáró, 8848 m magas. - válaszolta Adam.
- Úgy van. Látjátok. Példát vehetnétek Mr. Flowerről. Különösen ön Ms. Parr.
- Elnézést tanárnő.
Miután a tanár elfordult, hogy megmutassa a Térképen a Himaláját, Adam Lanához fordult.
- Bocsi.
- Semmi baj. Kvittek vagyunk. - azzal rámosolygott szomszédjára.

***

Ilana a nap végeztével a suli előtt várt, hogy hazafuvarozzák, amikor valaki megszólította.
- Lana. Hé Lana!
- Ó. Szia Steve.
- Hogyhogy elkéstél?
- Á, semmi nem volt, csak elaludtunk. Te figyelj! Szerinted milyen az új osztálytársunk?
- Hát szerintem egy kicsit zűrös, nem gondolod?
- Szerintem egész normális.
- Beszéltél vele?
- Igen.
- Mit mondott?
- Hát, hogy mikor költöztek ide, hogy honnan jött, hogy hol lakik...
- Tényleg most jut eszembe. - váltott témát Steve. - Láttad azt a szuperhőst tegnap a stadionnál?
- Ja, igen. Elképesztő mi?
- Azt rebesgetik, hogy a Hihetetlen Családot is látták a helyszínen.
- Tényleg?
- Igen. És ti is ott voltatok akkor még. Nem?
- Hááát...
- Lana!
Anyja várt rá a kocsiban Willel és Furival.
- Majd holnap találkozunk.
- Lana.
- Igen?
- Pénteken akkor ráérsz ugye?
- Mi?... Ja igen persze.
- Akkor jó. Szia.
- Szia.
Már ment volna anyjához a kocsiba, de ekkor hirtelen neki ment valaminek. Hátra tántorodott és elesett. Mikor felnézett nem látott semmit.
- Au. Mi a...
- Lana gyere!
- Megyek anya.
Még egyszer körülnézett, de semmi. Azzal beült a kocsiba és elmentek, hátrahagyva az ismeretlen lábnyomokat a fűben.

Folytatjuk...

Másolni Tilos!