Éjfélkor Lana felkelt, hogy igyon egy pohár vizet, lement tehát a konyhába. Miután ivott, elindult vissza lefeküdni és mellesleg kinézett az ablakon. Hirtelen visszament és elkezdte az utcát kémlelni, végül megtalálta amit látott. Egy alak állt a túloldalon és az ő házukat figyelte. Lana nem tudta mire vélni a dolgot, de aztán meglátta a ruháján az "E" betűt és föleszmélt. "Ez az a szuperhős!" gondolta. Gyorsan átöltözött szuperruhájába és kiment az éjszakába. Átment a másik oldalra, de nem volt ott senki. Felnézett a háztetőre és meglátta a titokzatos hőst, aki erre gyorsan odébbállt.
- Várj!- kiabálta, és gyorsan utána szaladt. Hirtelen megállt. Ez nem lesz jó így. Gyorsan láthatatlanná vált. Így már jobb. És folytatta a rohanást az éjszakában.

***

Hajnali 2 óra. Lana most már bánta, hogy elszaladt. Fázott, fáradt volt és nem tudta hol van. Bágyadtan sétált a házak között és majd összeesett a sok futástól. Hirtelen lépteket hallott. Megfordult és felsikoltott.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
De félelme alaptalannak bizonyult. Csak öccse, Will volt az.
- Nyugi csak én vagyok! - nyugtatta nővérét, bár nem tudott elfojtani egy gúnyos mosolyt.
- Ez nem vicces!- torkolta le Lana. - Különben is mit keresel itt?
- És te mit keresel itt?
- Én kérdeztem előbb!
- Téged kerestelek, mert láttam hogy elmentél.
- Én meg azt a neve nincs szuperhőst kerestem, de hiába, mert eltűnt. Nem tudod, merre kell haza menni?
- Dehogynem! Gyere, tudok egy rövidebb utat.

***

Hajnali 3 óra. Sötét sikátorok között vezetett az útjuk. Pontosabban Will vezetett, de olyan rosszul, hogy még inkább eltévedtek.
- WILL! E MELLETT A HÁZ MELLETT MÁR VAGY HARMADSZOR MEGYÜNK EL!- torkolta le Lana idegesen öcsét.
- Jól van na! Nem tudom hol vagyunk...
- Várj csak! Ez az iskola udvara! Itt kell kimennünk.
Azzal átvágtak az udvaron, hogy aztán az iskola előtt bukkanjanak fel.
- Jól van. Akkor...
Hirtelen elhallgatott, mert az iskola előtt egy bandába futottak.
- Nicsak, nicsak. - gúnyolódott a bandavezér. - A Hihetetlen család kis porontyai. Lehidalok. Tudjátok miért?
Nem válaszoltak.
- Azért mert mindig ti "Hősők" vettek véget a legjobb balhéknak. És most itt vagytok.
- Kész főnyeremény!- mondta egy másik bandatag.
- Pofa be!- szólt rá a főnök. - Gyere kislány! Eljátszadozunk. - azzal megfogta Lana karját. Hiba volt. Ugyanis Lana akkorát behúzott neki, hogy eleredte az orra vére.
- ÁÁÁ!- ordított fel a főnök. - Te kis...
- Kapjuk el őket!- kiabálta a másik és elkezdtek futni Lanáék felé. Ő és Will már felkészültek a bunyóra, amikor hirtelen valaki leugrott a tetőről Willék és a banda közé. A titokzatos hős volt az. Pontosan úgy nézett ki ahogy leírták. Ezüst színű kesztyűt, csizmát és maszkot viselt, hozzá zöld ruhát és egy övet.
- Tűnj innen fafej! - szólt rá a bandavezér. - Ez nem rád tartozik.
Azonban az idegen se-perc alatt elbánt mindegyik bandataggal. Lanáék csak bámulták. Amikor végzett egy kardot nyomott a bandavezér torkához.
- Kérlek. Ne bánts!- felelte az sírós hangon.
Az idegen eltette a kardot és szinte villámsebességgel fellógatta az összes bandatagot. Az alsógatyájuknál fogva, a villanyoszlopokra. Ekkor rápillantott Lanáékra. Arcából, az ezüst maszk miatt, csak két sárga, kígyó szerű szemét látták.
- Várj!- kiabált utána ismét Lana, de az idegen elkezdett rohanni. Utána futottak.
- Hová szaladhat?- kérdezte Will, de már látták. A titokzatos idegen hazavezette őket.
- Itthon vagyunk!- örvendezett Will.
- De hol van a... - ekkor azonban látták, hogy szüleik szobájában valaki felkapcsolja a villanyt.
- Te jó ég!
- Gyorsan befelé! - parancsolta Lana és már futottak is be a házba. Lana azonban megállt az ajtóban és hátra nézett. A titokzatos hős ott volt a szemközti ház tetején. Lana rámosolygott egy "Köszönöm."-öt, a hős pedig meghajolt egy "Nem tesz semmit.", és hirtelen eltűnt, mintha ott se lett volna.

Folytatjuk...

Másolni Tilos!