Ez nem lehet igaz! Hogy nem vettem észre? Lana hazafelé futott az utcán, miközben magában elemezgette az elmúlt néhány perc történéseit. Hát persze! Steve nem volt ott a Stadionnál. És akkor sem volt már sehol, amikor a suli előtt beleszaladtam abba a láthatatlan izébe. Pedig célozgatott arra a szuperhősre... dehogy is: magára. Hiszen csakis ő lehet. Semmi kétség. Az a csuklyás idegen pedig... Nem merte még gondolatban sem kimondani. Soha nem hitte volna, hogy Adam egy ilyen szörnyű lénnyé változna. Pedig a vágások és a forradások is erre engedtek következtetni. Végre hazaért. Gyorsan benyitott és szembe találta magát anyjával.
- Anya! Valamit... - kezdete, de anyja közbevágott.
- Apádékat elrabolták.
- Én... Mi? - kérdezte Lana. Nehezen ált rá a témára az előbbiek után.
- Elrabolták! - ismételte anyja. - Fridzsivel és Willel elmentek bólingozni és azt mondták a klubban, hogy kimentek az öltözőbe, de utána nem találták őket. Csak ezt.
Lánya kezébe nyomott egy papír darabot amin ez állt:
„MONDTAM, HOGY MÉG NINCS VÉGE!”
- Ez meg mit jelent?
- Fogalmam sincs, de biztos, hogy nem jót. Csak tudnám, hol vannak...
- Tudjuk. - vágta rá Lana. Anyja kérdő tekintetére megfordította a lapot. Az egy "Ezt vedd meg!" játékbolt szórólapja volt.
- A raktár!
- Gyerünk!

***

- Látsz valamit?
- Nem. Csak dobozokat.
A raktár épülete mellett voltak. Nyúlányka Lanát tartotta a kezével, aki láthatatlanul kémlelte az egyik nyitott ablakot.
- Várj! Mégiscsak van valaki. Várjunk csak...
Azok a bandások voltak, akikkel tegnap este összefutottak Willel.
- Kész vagy?- kérdezte Nyúlányka.
- Készen!- azzal Lana, láthatatlanul persze, bemászott az ablakon és körülnézett.
- Tiszta a levegő. - suttogta anyjának, aki rögtön mellette termett.
- Rendben. Váljunk szét és keressük meg apádékat!
Míg Nyúlányka a raktár föntebb részeit kutatta, addig Lana a dobozok között keresgélt. Hirtelen szembe találta magát két bandataggal. Természetesen nem látták őt. De egy ilyen alkalmat vétek lett volna kihagyni, így Lana az egyiket teljes erőből fenékbe rúgta.
- ÁÁÁÁ!!!- ordított fel az. - Mi a fenét csinálsz?- kérdezte idegesen társát. Nyílván azt hitte, hogy ő rúgta meg.
- Semmit. - válaszolta amaz, bamba képpel.
- Hát persze. Ez neked semmi?- azzal ő is rúgott egyet. Rövid időn belül akkora verekedés lett, hogy mind a ketten kiütötték a másikat.
- Kettő megvan. - suttogta Lana. Akkor már csak hatan vannak a nyolcas bandából. Kisvártatva megérkezett egy nagy vaskapuhoz, ami egy másik részlegbe vezetett. Ekkor ugrott mellé Nyúlányka.
- Elintéztem két őrt. - újságolta lányának.
- Akkor már csak négyen vannak. - számolta Lana.
- Ketten, hogy pontos legyek. - szólt valaki a hátuk mögül.
Megfordultak. A titokzatos hős volt az, két kezében egy-egy banda tag, akiket most ledobott a földre.
- Ki vagy te? - kérdezte Nyúlányka.
A hős, aki eddig feléjük ment, hirtelen megállt, majd két ninjacsillag félét hajított feléjük. Lanának már nem volt ideje erőteret felhúzni...

Folytatjuk...

Másolni Tilos!