Csak bámulni tudtam a hihetetlen fekete-fehér színű fémember vörösen izzó szemét. Ő lenne hát a régen várt ellenfelem? Farkasszemet néztünk egymással, mígnem…
- Jobban teszed, ha eltűnsz az utamból, kölyök. – felelte a fémszörny majd elrohant a helyszínről.
- Adam, mi volt ez a… - kezdte Juliet.
- Gyere velem! – feleltem, majd karon ragadtam és elvittem egy sikátorba. Nagy meglepetésemre ez az a sikátor volt, ahol először megmentettem azt a nőt, akit megtámadtak.
- Figyelj! Maradj itt! Oké?
- És te hová mész? – kérdezte tőlem.
- Én öhm…hívom a rendőrséget. – feleltem, majd elfutottam a szomszéd sikátorba, ahol átöltöztem az „Ezüst” ruhámba. Mikor végeztem, elővettem azt a két kardot, amit még a SAX laborban szereztem magamnak és felhúztam velük magam a tetőre. Amíg még volt épület a talpam alatt, futottam, mint a szél. Ám amikor egy nagyobb szünet következett, megálltam. Nem tudtam volna átugrani. Akkor mi legyen? Ránéztem a kardokra.  Talán van bennük valami hosszabb kampós huzal. Egyszer csak kis kábelt lőtt ki a szemközti épületre.
- Király! – kiáltottam, amikor végre megtaláltam a megfelelő gombot. Erősen meghúztam a huzalt és tartósnak bizonyult. Rövid idő múlva el is rugaszkodtam.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
Jó nagy lendületet vettem, amitől jó messzire elrepültem. Kis híja volt, hogy nem törtem össze magam.
- Hát…ezt még gyakorolni kell.

***

Nagy sokára megtaláltam, akit kerestem. Dr. Blade alattam futott, nem túl messze. Egy gyors lengéssel máris előtte teremtem.
- Mi a hézag, robotzsaru? Túl sok duracel levet ittál?
- Hibát követsz el, ha azt hiszed, hogy elkaphatsz! – válaszolta a fémember, majd a kezeiből két akkora kardot növesztett, mint ő maga. - És a nevem Cyberman!
- Oké, rendben. Cyberman. De attól még HÉ!
Alig tudtam kitérni a gyilkos ütések elől.
- Legalább várd meg, amíg HÉ!
Hirtelen egy harmadik kéz nőtt ki a mellkasából, ami elől még épphogy el tudtam ugrani.
- Nem lehetne, hogy…
Most sikerült eltalálnia. Teljes erőből nekirepültem egy kocsinak.
- Kevesebb szöveget és több mozgást, kölyök! – felelte Cyberman.
- Oké, de az neked lesz rossz. – feleltem, majd az erőm segítségéve felé hajítottam a kocsit, ám ő könnyedén kettévágta. Ekkor elővettem a kardokat és nekiestem. Egész ügyesen harcolt. Amikor kezdett durvulni a helyzet, gyorsan felmászott egy felhőkarcolóra. Én is rögtön utána eredtem. Ám amikor felértem a tetőre, nem láttam senkit.
- Hé, Cyberman! – kiáltottam. – Így unalmas a játék! Gyere és mutasd magad!
Semmi.
- Nem szeretnék most bújocskázni. Sose voltam jó…
Cyberman belém forrasztotta a szót. Szó szerint. Hátulról leszúrt az egyik kardjával.
- Most új játékot fogunk játszani. – felelte Cyberman. – A neve placcs. Tudod miért?
A felhőkarcoló szélére vitt.
- Majd megtudod ha földet érsz. – mondta, majd letaszított a mélybe. A kardom után nyúltam. Remegett a kezem. Nem bírtam tovább. Elfáradtam a vérveszteségtől és elájultam…

***

Mikor magamhoz tértem, egy ismerős arcot láttam.
- Tom?
Igen, Tom a robot ült mellettem, én magam pedig egy ágyon feküdtem.
- Hogy érzed magad? – kérdezte.
- Voltam már jobban is. – feleltem, majd megnéztem a sebemet, de már csak egy forradás volt a helyén.
- Szemmel láthatóan gyorsan gyógyulsz. – felelte Tom.
- Igen, biztosan az erőm miatt. Hogy kerültem ide a…
- Ez Gyémánt egyik titkos bázisa, a Central park alatt.
- Gyémánt?
- Rock Professzor!
- Ja, igen.
- Én hoztalak ide, miután megsérültél.
- Hogyan találtár rám?
- A nyomkövetővel, amit adtam.
- Köszi, szépen.
- Nem tesz semmit. Na most pedig mond el szépen, mi is történt veled!
Elmeséltem neki az egész Cyberman-es harcot.
- Azt hiszem, ehhez kicsit nagyobb fegyverarzenálra lesz szükséged. – mondta, azzal odahúzott egy asztalt, amin különböző robbanó csillagok és bumerángok hevertek.
- Hát ez nem semmi! – hagytam rá, majd felemeltem az egyik ninja csillagot. – De nem megyek vele semmire, ha nem tudom, hol van Cyberman.
- Egy fémembert nem lesz nehéz megtalálni. – felelte Tom, majd bepötyögött valamit a computerébe.
- Nem fogod elhinni, hol van. – felelte. – A NASA kilövő állomásán.
- Az szép kis séta lesz.
Ha a robotok tudnának mosolyogni, Tom most biztos ezt tette volna.
- Ne add fel ilyen könnyen. Van még néhány trükk a tarsolyomban…

Folytatjuk...

Másolni Tilos!