Silver : 9. fejezet - Végkifejlet |
9. fejezet - Végkifejlet
Ezüst 2009.12.04. 23:37
Miután Juliet és én túlvoltunk a meglepetésen, leültünk az öreg mellé.
- Szóval: mit szeretnél tudni? – kérdezte tőlem.
- Mindent. – válaszoltam kíváncsian.
- Rendben. Akkor a legjobb, ha az elején kezdem. A nevem Jokohama Drago mester.
Megállt bennem az ütő a felismerésre. Hát persze! Ez az öreg Juliet nagyapja! A szalaggyár tulajdonosa! Ami mellesleg szívás, mert már biztosan rájött, hogy ki vagyok. És Juliet is. Hisz az arcomat takaró maszkot is az ő szalagjukból csináltam. Bár még egyikük sem adta ennek jelét. Vagy nem tudják, vagy jól színlelik.
- Hogy megérts minket, el kell mondanom a Drago család legendáját.
Na tessék. Mesedélután.
- Sok ezer éve, őseink idejében, élt két harcos klán: a Drago klán és a Korzo klán. A két fél mindig is ellenséges volt egymással, mint jó és rossz.
- Yin és Yang. – feleltem, majd megszorítottam a medálomat. Azon is ez a jel volt, az egyensúly jele.
- Igen, ahogy mondod. – felelte a mester, majd folytatta. – Egy napon a Korzo klán, egy szertartás alkalmával, megidézte a Gonoszt, hogy segítsen harcukban, cserébe a lelkükért. A Gonosz teljesítette a kérést és elpusztíthatatlan, pokolbéli páncéllal fegyverezte fel zsoldosait. A Korzo klán mindent elpusztított, ami az útjába került. Várost, falut, nőket, gyerekeket, mindent. A mi falunk bölcse, mivel nem volt más választása, felment a közeli hegyekbe, hogy felkeresse az ott élő sárkányt, aki a legenda szerint az égből jött. A bölcs kérte a sárkány segítségét, ám az már nagyon öreg és beteg volt az emberek gonoszsága miatt. A sárkány végül belegyezett. Segít, ha tovább élhet a tiszta lelkű emberek szívében. Úgy is történt. A sárkány maradék erejét felhasználva, legyőzte a Gonosz seregét, majd porrá vált és eltűnt. A legenda szerint a sárkány tudása generációról generációra száll és minden tiszta lelkű ember szívében tovább él.
- Szép és tanulságos történet. – feleltem. – De hogyan segít ez rajtunk?
- Mint már bizonyára kitaláltad, nem te vagy az egyedüli, akinek különleges képességei vannak. A családomban ősidők óta öröklődik ez az ajándék.
- És mi a maga képessége?
- A látás. Az idő és a valóság látása. Előre tudtam, hogy meg fogsz jelenni Ezüst. Nem tudtam hol, nem tudtam mikor, de ennek meg kellett történnie. Te is kiválasztott vagy, mint mi.
- Ezért jelent meg előttem? Kétszer is? Hogy ezt elmondhassa?
- Igen.
- Szóval maga ismer engem?
- Igen.
- Akkor mondja el: honnan jöttem? Mi ez a medál? Hogyan kaptam a képességeimet? Hogyan…
- Csak lassan ifjú Ezüst, csak lassan. Mindent a maga idejében. A kérdésekre, amiket fel akarsz tenni, még nem válaszolhatok.
- Akkor mikor?
- Idővel. Csak légy türelemmel. Most más dolgokkal kell foglalkoznunk.
- Mégpedig?
- A legutóbbi csatád alkalmával, megismerkedtél az Elekrto nevezetű bűnözövel.
- Hát… Igen.
- A képessége a tiedén alapulnak.
- Csak azt ne mondja, hogy megint a SAX labor. Már a könyökömön jön ki.
- Egy szerkezet és az örökmozgó segítségével kapta az erejét. Sokkal nagyobb fenyegetést jelent, mint eddig bármelyik ellenséged.
- Még Cyberman-nél is?
- Még nála is.
- Az ciki.
- Meg kell állítanotok ma este, különben vége a világunknak.
- Várjunk, mi ez a többes szám?
- Az unokámnak is veled kell mennie. Bár én nem szeretném, de ennek így kell lennie.
- És te mit tudsz? – kérdeztem Juliet-et, mire ő mosolyogva a levegőbe emelkedett, majd két kezébe egy-egy vibráló gömböt hozott létre.
- Sok mindent. – felelte.
- Amint látod, unokám is rendelkezik a sárkány ajándékával. – felelte Jokohama.
- Hívj csak nyugodtan Gömbláng Sárkánynak. – felelte Juliet.
- Szép cifra név. – hagytam rá.
- Indulnotok kell. – felelte a mester. – Hamarosan itt az idő. Elektrót a város elektromos erőművénél találjátok meg.
Juliet a nagyapjához futott, átölelte, meghajolt előtte, majd kilépett az ajtón.
- Te nem jössz, Ezüst srác? – kérdezte.
Én is elindultam az ajtó felé, de félúton megfordultam.
- Csak még egy kérdés, mester.
- Igen fiam?
- Ha ilyen nagy múlttal rendelkezik, hogyhogy szalagokat gyárt.
Jokohama Drago elmosolyodott.
- Nekem is kell egy hobbi.
***
Elektro az elektromos művek, hatalmas generátorai előtt állt, mikor megérkeztünk.
- Nocsak, nocsak, nocsak! – kiáltott fel, amikor meglátott bennünket. – Kit látnak szemeim? Az ezüst gyerek és a barátnője.
- Te kinézed belőlem, hogy a barátnője vagyok? – kérdezte Juliet.
- Na ez most szíven talált. – feleltem.
- Mindegy. – hagyta rá Elektro. – Most már úgyse állíthat meg senki!
Azzal összes elektromos erejét kiadva magából, hátralökött minket és minden dolgot, ami a közelben volt. Ezután megfogta a generátorokat, aminek következtében az összes energia a testébe áramlott. A város fényei lassan kialudtak. Elektro ezután, hatalmas ereje segítségével, kitépte a helyükről a fémoszlopokat és mindent, ami fém volt. A fémlapok és huzalok összességéből végül létrejött egy hatalmas, Elekrto-ra hasonlító, elektromos fémszörnyeteg.
- Hívjatok csak Mega Elektro-nak!
- Látom a névválasztásod még mindig eredeti. – feleltem. – De ezúttal nem becsüllek alá.
- Most mit teszünk? – kérdezte Juliet.
- Látod azokat a csöveket rajta? Ha leszedjük őket, nem kap több energiát.
- De az nem lesz elég!
- Kezdetnek megteszi. Én elterelem a figyelmét, te addig kapcsold le.
Míg Gömbláng Sárkány elrepült, én addig egy kicsit hergeltem az ellenfelet.
- Hé, Mekk Elektro! – kiáltottam. – Ugye nem baj, ha a szánalmas poénjaimmal szekírozlak?
Gyorsan feléje hajítottam néhány csillagot, ám ő egy elektromágneses mezővel szépen visszalökte őket, egyenesen felém.
- Hoppá!
A bombák nagyot robbantak rajtam, amitől vagy 10-20 métert repültem.
- Oké! – nyögtem, miközben feltápászkodtam. – Ez egy hülye ötlet volt.
Most a láthatatlansággal próbálkoztam, hogy feljussak rá a csövekig, de elektromos teste miatt, ez lehetetlennek tűnt. Körülnéztem a telepen. Meg is láttam, ami kellett: egy pár munkáskesztyűt és csizmát. Mind a kettő gumiból volt, ami ugyebár, nem vezetik az áramot.
- Szuperhős még így nem nézett ki, mint én most! – kiáltottam nagy büszkén, mikor már készen álltam. Őszintén szólva elég hülyén néztem ki. Gyorsan felszaladtam a szörnyeteg lábán, egyenesen a csövek felé, amik java részét Juliet már kitépkedett. A kardjaimmal én is leszedtem jó párat, majd mikor már végeztünk Juliet gyorsan elkapott, nehogy lezuhanjak. Ekkor Elektro hirtelen felkacagott.
- Igazán hálás vagyok, hogy leszedtétek rólam a fölösleget. – kiáltotta. – Így most már szétzúzhatom a várost!
Azzal fogta magát és a város irányába indult.
- Mond csak, volt, hogy ez bejött? – kérdezte Juliet.
- Nézd a jó oldalát! – feleltem. – Az erőművet megmentettük.
- Már ami megmaradt belőle.
- Oké, új terv! Repülj egyenesen fölé és dobj le rá! Aztán próbáld elzárni a szörny útját!
- És te mit csinálsz addig?
- Elbeszélgetek Elektroval.
Úgy is lett. Gömbláng Sárkány ledobott a gép gyomrában lévő Elektrora.
- Egy elektrosült gumicsizma rendel! – kiáltottam, majd Elektro fejébe húztam a lábbelit.
- A kiszállítási árral ne foglalkozzon, ezzel is beérem!
Elővettem egy rakás elektromágnest és belevágtam Elektro gépébe, aki erre felüvöltött fájdalmában. A gépszörny irányíthatatlanná vált, egyensúlyát vesztve rogyott a földre, majd darabjaira hullott.
- Hogy merészeled?! – kiáltotta Elektro, mikor már leolvadt fejéről a gumicsizma. – Én Elektro vagyok! Velem senki sem szórakozhat!
- Igen, igen, bla-bla-bla-bla-bla. – feleltem, miközben a gumikesztyűket és a csizmát hozzávágtam. A nagy őrjöngés közepette, nem vette észre, hogy a megolvadt gumi a földhöz ragasztotta őt. Ez alatt Gömbláng Sárkány egy hatalmas víztározót emelt Elektro fölé.
- Jó pancsolást, lúzer! – kiáltotta, majd elengedte a hordót. A víz szétfolyt Elektro testén, majd hatalmas üvöltés közepette, elvesztette minden erejét.
- Szép munka, Sárkány lány! – kiáltottam, mikor Juliet már mellettem állt.
- Te sem voltál rossz, Ezüst srác. – válaszolta.
Hamarosan szirénák hangját hallottunk.
- Jobb lenne, ha most eltűnnénk. – feleltem, majd Gömbláng Sárkánnyal eltűntünk az éjszakában.
***
- Jól mondta mester! Ez tényleg elég „megrázó” élmény volt.
Ismét Jokohama Drago mester házában voltunk.
- Szép győzelmet arattatok, Ezüst. – felelte büszke hangon a mester. – De ezzel még nincs vége utadnak.
- Nem is lesz egy darabig, ugye?
- Bizony nem.
- Nem is baj.
- Akkor biztosan szívesen hallod, hogy van egy új küldetés a számodra.
- Az azért túlzás.
- A Gonosz, akiről beszéltem neked, hamarosan újra felüti fejét. Most ugyan Gömbláng Sárkány nem lesz veled, de lesznek más segítőid. Segítesz nekik a harcban?
- Igen.
Döntések sorozata hozott el eddig a pillanatig és még nagyon sokat fognak befolyásolni hátralevő életem során. De ez a pillanat egy fejezetet zár le eddigi életemben és egy újat nyit ki. Ezüst vagyok. És akármi jöjjön, megbirkózom vele.
Vége a az első Silver sorozatnak.
A következő sorozat címe: Silver - Superheroes
Másolni Tilos!
|