Szerda este volt. Régen Bob Parr és cimborája Dezi (alias Fridzsimen:) ezen a napon mindig "Bólingozni megyünk" állnéven a rendőrségi rádiót hallgatták. Mivel most akadt munka bőven, úgy döntöttek, hogy most már tényleg ki kéne próbálniuk a játékot. Nem is ment rosszul nekik. Sőt. Duójuk bekerült a városban lévő kis szerény bóling klubba, ahol épp "Nagy bólingversenyt"rendeztek . Bobék párosa már a döntőben volt és mindenáron megszerették volna nyerni a meccset.
- Jól van. – mondta Bob. - Mi jövünk.
- Oké. Te kezded vagy kezdjem én? – kérdezte Fridzsi.
- Kezd te!
Dezi beállt a bábukkal szembe. Már csak ők maradtak és egy másik páros. Pár pont hiányzott a győzelemhez, de le kellett tarolni a bábukat minimum két kör alatt. Dezi összpontosított és elgurította a golyót. Bábuk dőltek jobbra ballra. És mindegyik ledőlt. Illetve mégsem. A 7-es és a 10-es bábu, amik a legszélén vannak, állva maradtak. Most Bobon volt a sor, hogy ledöntse őket.
- Háhá! - röhögött az ellenfél. - Miénk a győzelem!
- Még nem!- mondta Bob és gurított. A golyó a 10-es bábú felé tartott irtózatos sebességgel. Ha csak ez dől le akkor 2.-ak lesznek. De nem. A golyó eltalálta a 10-est és ballra repülve ledöntötte a 7-est.
- IGEN! - örvendezett az immár győztes páros és már mentek is, hogy átvegyék díjukat, egy arany serleget. Továbbá mind a ketten nyertek egy-egy mini hűtőt, stílusos, tekebábú alakú fogantyúval. A második csapatnak be kellett érnie egy-egy tekebábú alakú lámpával. Miután megünnepelték győzelmüket, a nyertesek elindultak haza, hogy kipihenhessék a győzelem fáradalmait.

***

- Hú, micsoda meccs volt. - mondta társának Fridzsi, mikor már hazafelé baktattak.
- Hát igen. – hagyta rá Bob. - Nem volt rossz gurítás, mi?
- Talán egy kicsit túl jól sikerült.
- Nem használtam az erőmet, ha arra gondolsz.
- Biztos?
- Biztos. Miért?
- Hát mert egy kicsit fura, hogy kábé a közepénél telibe kapod a bábut és elrepül ballra, nem gondolod?
- Most, hogy mondod...,de mindegy nem? Mi nyer... HÉ, hol a kupa?
Valóban. A kupa nem volt meg.

- Nézd! Ott van! -mutatta Fridzsi. A kupa és a két hűtő mögöttük volt pár méterre.
-  Hogy került oda?
- Biztos elbambultál és elejtetted.
- Nem bambultam el.
- Akkor talán... megártott az itóka?
- Csak egy pohár sört ittam.
- Én is. De nem ejtem el tudat nélkül a dolgokat.
- Akkor hozd te!
Már hajolt volna, hogy felvegye a dolgokat, de megint nem voltak sehol.
- Mi a...
- Valaki szórakozik velünk. - mondta Bob, ugyan is a cuccok már megint arrébb vándoroltak pár métert.
- Soha nem iszom többet... na jó. Csak kivételes alkalmakkor.
- Gyere! De most csak a kupára és a hűtőkre koncentráljunk.
Lassú léptekkel haladtak a mozgó nyeremény felé.
- Képzelődöm vagy tényleg mozognak?- kérdezte Bob. A kupa és a hűtők valahányszor közelebb léptek mindig hátrébb csúsztak.
- Most már kivételes alkalmakkor sem iszom...
- Kapjuk el!
Nekifutottak, hogy elkapják a nyereményt, de csak a sarkon tudták megfogni.
- Megvagy! - kiáltotta Fridzsi, mikor egy szép ugrás után elkapta a "szökevényeket".
- Segítség!
- Na ne. Ez már túl sok! Nem beszélhetnek!
- Nem is azok beszélnek. felelte Bob- Hanem ő. - azzal rámutatott a szemközti épületre, aminek a tetején egy ember lógott le a mélybe.
- Te jó ég!
A tégla kilazult (tudom kicsit tipikus:) és zuhanni kezdett lefelé.
- NE! - ordították kórusba. Fridzsimen gyorsan csinált egy jégcsúszdát, de a vége túl ívesre sikeredett, így az emberük repült egy kicsit, míg végül Mr. Irdatlan elkapta.

***

- Hú, ez meleg helyzet volt. - mondta Fridzsi, amikor már a Parr család háza előtt álltak.
- Hát igen. - hagyta rá Bob - Ha mi nem vagyunk ott akkor nem tudom mi lett volna.
- Inkább ha nem lett volna az kis incidens a kupával meg a hűtőkkel.

Miután végeztek a mentőakcióval, a nyereményük ott volt ahol először elvesztették.
- Na jó, de azért ne kürtöljük világgá. Még bolondnak hisznek.
- Oké oké. Na, jó éjszakát Bob!
- Jó éjt Fridzsi! - azzal belépett otthonába.

***

- Szép munka. - felelte Helen.
- Tessék?- kérdezte Bob, mikor már késői vacsoráját ette és a TV-t nézte.
- Amit Fridzsivel csináltatok. - Benne volt a TV-ben.
- Ja igen. Ha mi nem vagyunk...
Még beszélgettek egy kicsit és már mentek volna feküdni, amikor meghallották a következő hírt.
- …a városban lévő tűz miatt, amit csak pár perccel ezelőtt sikerült eloltani. A tűzoltók szerint valaki a segítségükre volt a mentéskor. A tűzoltásért felelős parancsnokot halják. "Itt röpködött vagy nem is. Inkább lengett valami kötélen és menekítette ki az embereket. Aztán meg azt hittem, hogy valami nagy felhő jön, de aztán kiderült, hogy valami víz buborék volt és rázúdult az égő épületre. Nekünk alig kellett oltani valamit. Bárki is volt: Köszönjük." Korábbi értesülések szerint a titokzatos "hős" leírása megegyezik ugyan azzal a személlyel, amelyik a városi stadionnál volt látható tegnap délután...
- Szóval ő segített? - suttogta Bob.
- Tessék drágám? - Kérdezte Helen.
- Semmi semmi.
- Na jó. - mondta és kikapcsolta a TV-t. - Ideje aludni.

Azzal elmentek lefeküdni, észre se véve a titokzatos idegent a túloldalon.

Folytatjuk...

Másolni Tilos!