A dobócsillagok hirtelen irányt változtattak és telibe kaptak két őrt, akiket Lana és Nyúlányka addig nem vettek észre.
- Most már egy őr sincs. - szólt nyugodtan az idegen.
Mindketten megbotránkozva néztek rá. Hogy lehet képes megölni két embert?
- Nyugalom. Csak androidok. - világosította fel őket a helyzetről.
Lana ránézett az egyikre. Valóban most már látta a fémes csillogást a robot fején. Ki is akarta venni az egyik csillagot.
- VIGYÁZZ!- szólt gyorsan az idegen és elkapta Lana kezét, mielőtt még megsérül, ugyanis a csillag hirtelen felrobbant, az androiddal együtt.
- Robbanó csillagok. - magyarázta. - Kicsit veszélyes...
- Jól van elég a színjátékból!- szólt rá Lana. - Tudom ki vagy.
Az idegen furcsán nézett rá.
- Tényleg?
- Igen, tényleg.
- Nos hát: ki vagyok?
- Steve.
- Sajnálom, nem nyert. Majd legközelebb.
Mielőtt Lana szólhatott volna, hirtelen kinyílódott a kapu, ami előtt álltak és ezernyi droid lépett ki rajta.
- Kezeket fel!- szólt az egyik gép hangon.
- Kérlek. - szólt az idegen és feltette a kezét. Aztán gyorsan földhöz csapta, amitől minden droid szanaszét repült.
- Ezt meg, hogy csináltad? - kérdezte Nyúlányka.
- Ezt hívják úgy, hogy telekinetikus erő...
- Várjunk csak! - szólt hirtelen Lana és elkezdte fürkészni a hőst.
- Őőő... kócos vagyok?
- Te segítettél, amikor Szilánk szigetén harcoltunk. (The Incredible Story 3. rész)
A hős most egy kicsit komolyabb arcot vágott.
- Azt hittem, hogy kitöröltem a fejetekből azt az emléket.
- Miről van szó? - kérdezte Nyúlányka aki egy szót sem értett az egészből.
- Emlékszel anya? Amikor Szilánk elkapott minket azzal a lézer izével. Akkor ő segített elszökni. Igaz utána megint elkaptak.
- Hát...
- És már a repülőn is ott volt. Hogy nem vettem észre... persze, hogy nem mert láthatatlan voltál. Ugye azaz egyik képességed?
- Hát...igen.
- És azért nem találtak el rögtön a rakéták, mert te elirányítottad ezzel a tele...
-...kinetikus erővel igen. De bepánikoltam és akkor már nem működött.
- De, hogy élted túl a robbanást? - kérdezte Nyúlányka.
- Az erőm segítségével. - magyarázta az idegen. - De a gép szárnya beleakadt a ruhámba és majdnem megfulladtam.
- De honnan vetted, hogy mi el fogunk repülni?
- Amikor Elza a hihetetlen ruhákat csinálta, én is ott voltam, mert egy korábbi akcióban szétszakadt a jelmezem. (The Incredible Story 2. rész) Amikor Elzát kerestem, hallottam, hogy kiabál valakivel és meghallottam két, rég elfelejtett nevet: Nyúlányka és Mr. Irdatlan.
- Én voltam az!- eszmélt rá Helen. - És amikor kijöttem az ajtón, mintha súroltam volna valamit...
- Én voltam láthatatlanul.
- De ki is vagy te?- kérdezte Lana.
- Hívjatok nemes egyszerűséggel Ezüstnek! Maga pedig Nyúlányka... - mutatott rá Helenre.- ...és te Lana. Igaz?
- Még jó, hogy tudod. Hiszen ismerjük egymást Steve.
- Szerinted őőő... Stevnek ilyen a hangja, mint nekem?- kérdezte Ezüst. Valóban a hangja cseppet sem hasonlított Stevére.
- Ez nem bizonyít semmit!- makacskodott Lana. - Biztos elváltoztattad a hangodat...
- Bocsánat, hogy megzavarlak titeket, gyerekek...- szólt közbe Nyúlányka. -...de nem kéne végre kiszabadítani a többieket?
Most, hogy végre szabad volt az út és nem kerteltek tovább, beléptek a nagy kapun és körülnéztek.

Folytatjuk...

Másolni Tilos!