- Gyerünk már, siess!
Két állruhás tolvaj éppen most rabolt ki egy élelmiszerboltot és igencsak siettek.
- Jól van már, ne parázz! – vágott vissza a másik férfi a társának. – Csak nem attól a kölyöktől félsz?
- Felrobbantott egy egész labort! Tegnap meg elkapta az öcsémet, amikor elcsórt egy táskát.
- Nahát, milyen kicsi a világ. - feleltem. Igencsak meglepettnek látszottak, amikor végre észrevették, hogy a pulton ülök.
- Ez meg, hogy került ide?! – kiáltotta az egyik, majd folytattam.
- Tudjátok, azon filóztam, hogy gondoljátok, hogy egy ilyen szánalmas próbálkozást megúszhattok.
- Kit érdekel! – kiáltotta hirtelen a másik. – Nyírd ki és húzzunk…
Mielőtt befejezhette volna, már mind a kettő a földön hevert, megkötözve.
- Ki a rák vagy te? – kérdezték kórusban.
- Hívjatok, nemes egyszerűséggel, Ezüstnek. – feleltem, majd leléptem a boltból, átadva a terepet a rendőrségnek. Ez már a tizenkettedik fogásom volt a SAX labori incidens óta, de még mindig nem találkoztam senkivel, aki „minden képzeletemet felülmúlná”, ahogy azt a látomásomban hallottam. Mégis meddig kell még várnom, hogy megjelenjen, ez a bizonyos „ellenfél”? Igazság szerint, már nem kellett sokáig…

***

Tudni kell, hogy a SAX labornak, nem csak egy épülete volt. A belvárosban volt még néhány olyan épület, amit a labor pénzelt. Az egyik ilyenben dolgozott az a bizonyos ellenfél. Persze itt még Dr. Hank Blade volt a neve és még koránt sem volt rosszfiú. A SAX labor technika részlegén dolgozott, egy szigorúan titkos projekten.
- Na, hogy áll a chip, doktor? – kérdezte tőle egyik kollégája.
- Egész jól, bár van egy kis probléma. – felelte Hank.
- Éspedig?
- A labor nem támogatja az ember kísérleteket, a sikereink ellenére.
- Ez várható volt.
- Várható, de én nem törődöm bele.
- Hogy érti ezt Hank?
- Úgy értem Dr. Spider, hogy a kísérletet itt és most lefolytatom. Magamon.
- De Hank, ez rettentően veszélyes. Sok előkészületet igényel és…
- Már mindent előkészítettem a kísérlet végrehajtásához.
- És engem akar megkérni, hogy segítsek…
- Nem akarom ugráltatni, de tényleg nagyon kéne a segítsége.
- Hát…
- Gondoljon bele, mekkora előrelépést jelenthetne ez a tudományban! Kérem!
- Hah… rendben.
Na itt ismét egy végzetes döntés történt, mint anno velem. Dr. Spider lefektette kollégáját egy ágyra, majd kezébe vette azt a chipet, amin Dr. Hank dolgozott.
- Biztos benne? – kérdezte Dr. Spider.
- Csináljuk. – felelte Dr. Blade, majd a tarkójára illesztette a chipet, amit Dr. Spider összekötött a számítógéppel.
- Elkezdem a kódolást. – felelte Dr. Spider, majd elindította a kísérletet. Eleinte nem történt semmi, de kis idő elteltével Dr. Blade bőre fémszerűvé kezdett válni. Mire véget ért a folyamat, teljesen fémmé vált.
- Hihetetlen. – ámuldozott Dr. Spider. – Milyen érzés?
- Mint egy lovagi páncél. – felelte Dr. Blade. – De érzek vele. Kezdjük el a vizsgálatokat!
- Máris. – felelte Dr. Spider, ám amikor a géphez lépett, az elkezdett sípolni és furcsán kattogni.
- Vírus került a rendszerbe! Most mit csinálunk Hank? Hank?
Hank hevesen rángatózott az ágyon.
- Te jó ég! Még mindig össze van kapcsolva a géppel!
Dr. Spider gyorsan kihúzta a vezetéket a chipből, de ekkor már Dr. Blade nem mozdult.
- Hank! Hank! Ébredjen!
Dr. Blade fémes teste hirtelen megmozdult és a falhoz vágta Dr. Spider-t, majd felkelt az ágyról és újfent megcsodálta páncéltestét.
- Csodálatos. – felelte fémes hangon.
- Mi történt magával Hank? – kérdezte feltápászkodva Dr. Spider.
- Maga szerint mégis mi?
- Csak nem…csak nem a vírus fertőzte meg?
- Én magam vagyok a vírus. – felelte Dr. Blade, majd az ajtó felé indult.
- Hova akar menni? – kérdezte Dr. Spider.
- Oda, ahova kell. – felelte a fémember, majd kinyitotta az ajtót és kilépett rajta.

***

Iskola. A gyerekek munkahelye. Munkahely, amit lehet szeretni és utálni. Én utóbbit éreztem, mindig is. Most mégis mosolyogva léptem ki a verőfényes délutánba.
- Na, hányas lett? – kérdezte Juliet, aki kint várt rám.
- Hármas. – feleltem és megmutattam a Fizika dogámat.
- De hisz ez remek!
- Nélküled nem sikerült volna.
- Ugyan…
- Volna kedved megünnepelni a sikerünket, mondjuk egy süti mellett?
- Igen, szívesen.
- Tényleg? Mármint jó! Akkor indulhatunk.
Mialatt a cukrászda felé sétáltunk, beszélgettünk erről-arról, míg végül…
- Hallottál már erről a szuperhősről? – kérdezte hirtelen Juliet.
- Honnét veszed, hogy szuperhős? – kérdeztem vissza.
- Rablókat és betörőket fog el…
- De felrobbantott egy labort.
- Az a labor egy időzített bomba. Csomó baleset történhet, ezt te tudod a legjobban.
Vicces.
- Különben sincs bizonyíték, hogy ott volt.
- Mond, mi a véleményed róla? – kérdeztem hirtelen.
- Hát nem arról beszélek éppen?
- Úgy értem magáról a hős gondolkodásmódjáról mi a véleményed?
- Hogy mindenkinek segít, akin tud? Szerintem igen dicséretes…
Ez az!
- …mindazonáltal elég titokzatos is. Szerinted?
- Hát…
Nem tudtam befejezni, mert a mellettünk lévő számítástechnika boltból egyenesen belém rohant valaki.
- Ember, normá…
Ekkor vettem észre, hogy nem szokványos emberrel van dolgom. Dr. Blade fémszerű testére nézve eszembe jutott a látomásomban hallott figyelmeztetés:
„Hamarosan egy olyasvalakivel találod szembe magad, aki minden képzeletedet felülmúlja.”
Remek. Jobbkor nem is jöhetett volna...

Folytatjuk…

Másolni Tilos!