Szerintem nincs, aki ne hallott volna hős rajongók körében erről a nevezetes játékról. A Batman Arkham Asylum véleményem szerint egy remekül megalkotott és igencsak hangulatosra sikeredett játék lett. Nincs rá szó, hogy mennyire magával tudja ragadni az embert. De nézzük is akkor, hogy miért is ilyen nagyszerű ez a játék.
- A történet szerint elkapjuk Joker-t és bevisszük az Arkham elmegyógyintézetbe, ahol rövid időn belül elszabadul a pokol: a rabok kiszabadulnak, harcok folynak a szigeten és természetesen ránk hárul a feladat, hogy helyre tegyük a rosszfiúkat. Így első hallásra nem túl bonyolult a történet, de higgyétek el, tartogat a játék még nagyon sok meglepetést.
- Grafika terén egyszerűen pompázatos, olyan részletes és szép képeket kapunk szinte, mint a való életben. Komolyan, mintha egy filmet néznénk, ez persze a sok bejátszásnak is köszönhető, amik szintén nagyszerűen vannak megírva. A játék során sok mindenre odafigyeltek, például a ledőlt falak később továbbra is ledőltek lesznek, ellenségeink nem tűnnek el villogva, vagy nem süllyednek a föld alá kiütés után, hanem ott maradnak a földön, ahogy ezt a valóságban el is várnánk. Batman ruhája pedig (ami szerintem a legnagyobb poén) úgy marad, ahogy helyben hagyták (vágás a mellkason, tépett köpeny, karcolások, kosz, stb). A játékhoz plusz kiegészítő a fizika, amit letöltve még valósághübbé tudjuk tenni a játékot.
- Nincsenek külön pályák, ahogy haladunk előre mindig folyamatosan, ellenőrzőpontokat elérve menti az adott helyzetünket. A War for Cybertronnal ellentétben nem lineáris (azaz egysíkú) a játék, hanem az egész szigetet bejárhatjuk, keresgélhetünk extrákat (hangfelvételeket, Ridler(Rébusz) ereklyéit, kőtáblákat, stb.), szóval a történet befejezése után sem fogunk unatkozni.
- Rengeteg felszerelésünk lesz, amik segítenek majd minket az előrejutásban, ezeket mindig folyamatosan, apránként kapjuk meg, de alapnak ott van nálunk a horogpuska és a deneráng, de ezen kívül lesz éjjellátónk, kommunikátorunk és még vagy ezer dolog a tarsolyunkban.
- A játékmenet pedig egyszerűen…elképesztő! Ezt kétfelé kell szedni, ugyanis van egyrészt a verekedős rész (amit majd később írok le) és van a lopakodós rész, ahol mindenkit egyesével kell leszednünk. Ezek pedig annyira hangulatosak, hogy az hihetetlen! Persze nincs egyszerű dolgunk benne, ugyanis ha észrevesznek és nem vagyunk elég gyorsak, vagy ügyesek villámgyorsan lelőnek minket. Viszont amikor minden stimmel nagyon király kis „vadászatokat” hajthatunk végre. De a játék hangulata…az valami eszméletlen! Ha valaki nem akarja, hogy lelőjek néhány kedvcsináló poént, akkor ezt a részt hagyja ki és a következő gondolatjelnél folytassa tovább az olvasást! Ezek a részek jószerével nem mások, mint Madárijesztő drogjának hatására kialakult képi világ. Egy szó: hátborzongató! O_O Van egy rész, amikor bekerülünk a hullaházba és halljuk a halottak hangjait, hogy „Tűnj el innen!” Eleget is akartam tenni a kérésnek, mikor is kilépve a kijáraton ledöbbentem: ugyan ott voltam, a hullaházban. Nagyon ütött! O_O Vagy ott van az a rész, amikor az egyik folyosón masírozva bevillannak emlékeink szüleink haláláról és kisfiúként folytatjuk tovább az utat az immár koszos utcává változott folyosón. Vagy említhetném azt a részt is, amikor azt hittem, hogy elrontottam a gépet :D Mivel Hikariéknál játszottam ezzel a játékkal, szinte sokkolt, amikor a játék közben becsikozódott a képernyő és „lefagyott a játék”. Azonnal elengedtem a billentyűzetet és „Okéééééé, öhm…” felszólalással már éppen a szégyenteljes bocsánatkérés szélén voltam, amikor is hirtelen folytatódott a játék, amiben minden újrakezdődött, csak éppen nem mi vittük be Joker-t az elmegyógyintézetbe, hanem Joker minket! O_O Ez aztán szép!
- Egy szó, mint száz, a játék nagyon hangulatos, félelmetes és kegyetlen is egyszerre. De sajnos fel kell hoznom néhány negatívumot is, többek között a főellenséges harcokat. Az eddig rendben van, hogy Bane(Átok) karakterét falba fejeltetéssel kell legyőzni, de hogy ezzel a játék későbbi szakaszában is mindig és mindig ugyan úgy találkozunk testesebb főellenségek legyőzésénél, az azért már kicsit unalmasabbá és frusztrálóbba teszi a játékot. Nem ritkán volt továbbá, hogy sűrűn emlegettem a készítők édesanyját egy-egy bandás, csoportos verekedésnél, ami egyes helyeken az agyam szétrobbantotta, főleg úgy, hogy az ütések kimerülnek a ball és a jobb egér nyomogatásában, ami lássuk be nem túl eredeti, de ettől függetlenül jól működik. A baj csak akkor van, amikor nem működik! Amikor két főellenség egyszerre támad rád egy zsebkendőnyi területen, plusz a bandatagok, esetleg áramot vezetnek a falakba, illetve padlóba, az azért már megoldja az ember nyelvét egy kis választékos szidásra. És nem mellékes az is, hogy a játék története egy nap alatt kivihető, ami lássuk be nem túl hosszú :(
A negatívumoktól függetlenül is mindenkinek ajánlom figyelmébe ezt a játékot, annak is, aki nem Batman rajongó, mert egyszerűen annyira magával ragadó és izgalmas tud lenni, hogy képtelenek leszünk elmenni a gép mellől. Tehát sürgősen beszerezni és azonnal elkezdeni játszani vele, mert ez olyan kaland, amit mindenkinek át kell élnie.
AJÁNLOM AZ OLDALT
