Van olyan játék, amin az ember meglepődik, hogy pár logikai feladvánnyal hosszú órákra képes lekötni és nem engedi el a számító gép elöl. A Portal pontosan egy ilyen játék, szinte nulla történettel és lineáris játékmenetével ellentétben mégis elkápráztatja az embert. Nézzük is meg, hogy miért is ilyen lenyűgöző ez a mégis összességében „felületes” játék:

A történet, bár nem valami nagy horderejű, egy zárt szobában kezdődik, ahol se ajtó, se más kijárat nem nyílik, majd megtudjuk, hogy egy egyszerű teszten fogunk átesni, amivel a logikánkat fogják tesztelni, közel 20 szakaszon át. Egy visszaszámlálást követően egy portál nyílik meg az egyik falon, amin átsétálva egy másik helyen találjuk magunkat, a szobán kívül. Később ezen portálok segítségével kell tovább jutnunk az egyes pályaszakaszokon. Nemsokára megkapjuk az úgynevezett Portal Gun-t, aminek segítségével már mi szabjuk meg, hogy hol és mikor nyitunk meg átjárókat.



A grafikája kifogástalan és bár folyamatosan ismétlődik minden elem, ezeket mégis pályáról pályára úgy rakták össze, hogy változatosságot tudtak vinni a játék szakaszaiba. A hangok rajongói körökbe már klasszikussá váltak, legyen szó a fegyverünk hangjáról, a viccesen vinnyogó robotokon át, egészen a központi számítógép dalolászó, mégis valahogy ijesztően hideg hangjáig. Zene bár nincs a játékban, az outróban lévő dallamos ének mégis olyan szépre sikeredett, hogy az ember elismeréssel teszi le az egeret a játék végén és azt mondja, hogy „igen, megcsináltam”.



De a játék mégiscsak a játékélménytől lesz igazi játék, ez pedig valami hihetetlenül fantasztikusra sikerült! A játék szakaszai végső soron abból állnak, hogy a portálok segítségével tovább jussunk az adott pálya végén lévő lifthez, ami aztán tovább visz a következő szintre. A pályán megtalált elemeket is használnunk kell, többek között kockákat (melyek több funkcióval is rendelkeznek, de leginkább ajtók kinyitására használjuk majd), aktiváló gombokat, vagy éppen energia gömböket. A játék során 3 féle dologtól hallhatunk meg: a lövegrobotok találataitól, vízbe fulladástól, vagy az energia gömbök találataitól. Említhetnénk még a magas helyről való zuhanást is, ám ebbe nem fogunk belehalni, hála a lábunkon lévő tompító miatt, mely megakadályozza az esetleges sérüléseket esésnél.



A végére tartogattam a legjobbat: a Portal Gun-t. A fegyver két dolgot tud: dolgokat megfogni, aminek segítségével cipelhetjük az adott tárgyat és portált lőni. Kétféle portál van: kék és narancssárga. Bár színük más, mind a kettőnek ugyan az a rendeltetése, hogy eljuttassanak minket A-ból B-be. Amikor átsétálunk az egyiken, kijövünk a másikon, bárhol legyen is. Sose lesz ennél a kettőnél több portálunk egy adott pályán, de nincs is rá szükség, hiszen ezekkel bőven teljesíteni tudjuk a feladatokat. Huh, hol kezdjem…a portálok segítségével tudunk lendületből repülni, dolgokat áthelyezni, magunkat kilőni, robotokat megszivatni, vagy akár végtelenül esni, ha magunk alá és fölé lövünk egy-egy átjárót. És ez az, ami a játékot hihetetlenül szórakoztatóvá teszi! Olyan érzés egyik portálból a másikba kerülni, hogy azt szavakkal nem lehet kifejezni, az egy életérzés!

 

A játék eszméletlenül szórakoztató, fantáziadús és bár az elején nem igényel túl nagy logikát, később azért elgondolkodtatja az embert. Elmondhatatlanul vicces helyzetek jöhetnek létre egy-egy portál rossz, vagy akár szándékos használatától. A hangok mókásak, egyes eszközök pedig szinte már a szívünkhöz nőnek a játék folyamán (lásd szív kocka :D). Én kb 4 óra alatt vittem ki a játékot, de úgy tudom, hogy a rekord egy óra! Aki szereti a logikai feladványokat, most azonnal szerezze be, aki pedig nem, az is tegyen vele egy próbát, mert ha ez nem szeretteti meg az emberrel a trükkös feladványok megoldásának élvezetét, akkor semmi.

Nehézség: Átlag 6/10

Játékélmény: 9/10